A rejtvényfejtés és a matematika gyakorlása között az a különbség, hogy a rejtvényfejtő gyakran intuíciók segítségével jut el a megoldáshoz, és miközben ez a tevékenység kifejezett örömérzést okoz, sokszor bajban lenne, ha a sikeres megoldást frappánsan indokolnia is kellene. Így logikai feladványokon még azok is szívesen gondolkodnak, akiket hidegen hagy a matematika. 139, 33, 87, 100, 64, 98... Mi az összefüggés ebben a számsorozatban? Ne töprengjünk: semmi! Ez a feladatszámok sorrendje Károlyi Zsuzsa könyvében. Hogy miért ez az összevisszaság? Ha hátralapozunk a megoldásokhoz (akárcsak ellenőrizni a sajátunkat), tekintetünk akaratlanul is az éppen következő feladat megoldására tévedhetne, és így rögtön el lenne rontva az örömünk. De a feladatok véletlenszerűen jönnek egymás után, tehát ez nem lehetséges. Logikus, nem igaz?