Waterdrinker önéletrajzi ihletésű regénye lebilincselő, a nagyívű történetmesélés tolsztoji hagyományait felelevenítő, okos és szellemes időutazás, amely során egyszerre ismerhetjük meg Oroszország 20. századi történelmét az 1917-es forradalomtól a Szovjetunió összeomlásáig és a szerző mozgalmas fiatalkorát, az orosz kultúrával, a moszkvai, szentpétervári hétköznapokkal való megismerkedésének izgalmas időszakát. 1988-ban egy rejtélyes pap kopogtat Pieter Waterdrinker ajtaján, és egy nem mindennapi feladattal akarja megbízni őt: hétezer bibliát kellene becsempésznie a Szovjetunióba. Pieter végül elvállalja, és belevág az első kalandba, amelyet aztán újabbak követnek. Berendezkedik Szentpéterváron, ahol utazásszervezőként, valamint idegenvezetőként dolgozik, és rövid időn belül korunk egyik legnagyobb társadalmi és kulturális átalakulásának, forradalmának a kellős közepén találja magát. Harminc évvel később orosz feleségével meg három macskájával él csendesen Szentpéterváron, és egy kiadó felkérésére belekezd a legújabb könyvébe, amely egyszerre szól a saját történetéről, az időnként fájdalmas, máskor csak nehéz útkereséséről, illetve a második hazája történelméről, az 1917-es forradalomról és az azt követő, hol félelmetes és véres, hol csupán zaklatott évszázad eseményeiről. Waterdrinker igazi mesélő, akinek a könyve egyszerre történeti-politikai esszé és személyes, már-már vallomásos hangú emlékirat. Számvetés, az önmagunkkal, az irodalommal, a szerelemmel vívott küzdelmeink krónikája és egy különös, hasadt lelkű, önmagával megbékülni képtelen országhoz szóló, magasztosan fájdalmas elégia.