Részlet a könyvből: «Bombarnac Klaudius, a «XX. század» tudósítója. Tulsó-Kaukázia. Tiflis.» Ezzel a czímmel volt ellátva az a távirat, melyet május 13-án való megérkezésemkor kezem-hez adtak Tifliszben. A távirat szövege a következő volt: «Bombarnac Klaudius minden egyéb dolgát abbahagyva, folyó hó 15-én az uzun-adai kikötőbe, a Kaspi-tenger keleti partjára érkezik. Itt az európai határ és a mennyei birodalom fővárosa közt levő túlsó-ázsiai vasútvonalra szálljon. Uti tapasztalatait irja le tárczaczikkek alakjában, interviewolja meg a kiválóbb egyéniségeket, a kikkel utközben találkozik és jelentsen minden legcsekélyebb eseményt levélben vagy táviratilag, a jó hírlapi tudósítás pillanatnyi igényei szerint. A «XX.század» számit levelezőjének buzgalmára, értelmességére, tevékenységére és korlátlan hitelt nyit neki.» Ugyanaznap reggel tehát, a mikor Tifliszbe érkeztem, szándékom volt, hogy ott három hetet fogok tölteni, aztán meglátogatom Georgia tartományait, hirlapom és a mint reméltem, hirlapom olvasói megelégedésére is; így húzta keresztül a villamos drót minden számításomat. De hát ilyen váratlan fordulatokban bővelkedik egy vándor hirlaptudósító élete! Akkoriban az orosz vasutak már egybe voltak kötve a potitiflisz-bakui georgiai vonallal. Hosszas és érdekes utazás után a déli oroszországi tartományokon keresztül, átkeltem a Kaukázuson és azt hittem, hogy ki fogom magamat pihenhetni Tulsó-Kaukázia fővárosában... És ime a «XX. század» nagyigényű szerkesztősége csak fél napi pihenési időt enged e városban! Alig hogy megérkeztem, kénytelen vagyok tovább utazni, a nélkül, hogy időm volna a podgyászomat csak fel is bontani! De mit lehet ez ellen tenni? Meg kell felelnem a hirlapi tudósítás és az interviewolás modern igényeinek. Pedig jól előkészültem a transkaukáziai vidékek tanulmányozására és bőven el voltam látva az e helyekre vonatkozó földrajzi és népismei munkákkal. Tessék aztán nagy fáradsággal megtanulni, hogy a turbán alaku prémes süvegnek, a melyet a hegyi lakók és a kozákok viselnek, «papakha» a neve, és hogy a derékon összeszorított és ránczokba szedett kabátot, a mely oldalt tölténytartókkal van ellátva, némelyek «cserkeszká»-nak, mások «besmet»-nek nevezik!...