Mindannyian egy tervezhető, tartalmas és kiegyensúlyozott életre vágyunk. Szeretetre, elfogadásra és sikerre. Valamire, amivel nyomot hagyunk a világban. De mi történik akkor, ha a sors olyan feladatot oszt rád, aminek nem bírod el a súlyát, úgy érzed, nem érdemelted meg, és nem érted, mit kezdhetnél vele? Talán épp egy autista gyerekkel. Nyolc éves volt, amikor elkezdtem leírni a történetét. Születési számom 8 a numerológiában, azaz önmagamat meghaladva szolgáljam a világot. Ha a 8-as számot lefekteted, akkor az önmagába visszatérő folyamatot jelképez. Ebben a végtelen körforgásban a gyerek 18 éves lett, autizmusa nem múlt el, pedig szentül hittem, hogy ezt a „hibát” ÉN kijavítom. De létezik-e kiszabott sors, életfeladat, vajon tényleg azt kap - juk, amit képesek vagyunk megoldani? Ez a történet azokról a megküzdési stratégiákról, válságokról, anyai-és női önmeghatározásokról szól, ami velünk történt, de talán meg sem történt volna a kód nélkül. Mert az autizmusnak száma is van: F84.0, ami lehetne az Univerzum egy csillagának a neve is, de valójában egy Galaxisé. Az ott élők látszólag olyanok, mint te, csak épp az átlagostól mindenben eltérő mentális működésük folytán, mindazt, amit mi igyekszünk elmaszatolni, azt ők kertelés nélkül az arcunkba tolják. Az elmúlt 18 évben Gergő megtanított az ő szűrőjén keresztül látni a világot, ahol minden okoskodás ellenére egyetlen megoldás létezik: a SZERETET.