„Csúrikám, én szeretlek, és szeretni foglak öt év múlva is, akár kommunistább leszel, akár nem. De legyen számodra most nálam és minden másnál fontosabb az iskola, a Párt - hidd el, hogy nagyobb és szebb dolog ez, mint az, hogy szeretsz, és hogy szeretlek, ne törődj most velem, akarj bolsi lenni!" Az 1945 utáni Magyarországon létrejött politikai hatalom és társadalmi rend új szerepeket, új kényszereket és új nyelvet követelt magának. György Péter ezt a világot mutatja be: az intim szféra és a nyilvánosság közötti válaszfalak elmosódásának folyamatát és következményeit, a rítusokat és gyónásokat, a csapdák elkerülésének lépésrendjét. Milyen eszméktől átfűtött nyelvet használnak levelezésükben fiatal kommunista szerelmesek? Hogyan lesz megrendezett játékká a magyarországi zsidóság különféle irányzatainak 1950-es egyesülési vitája, és ,,performansszá"" a Sántha Kálmán ideggyógyász professzor elleni per? S végül: hogyan állítja a feje tetejére mindezt a maradék avantgárd értelmiség maroknyi csoportja a maga házi ,,rendezvényein""? Új könyvében György Péter leveleket, naplókat, jegyzőkönyveket, ügynökjelentéseket és korábban sehol nem publikált fényképeket közöl és kommentál, hogy megint valamit megértsünk abból, ami történt. Az ismeretlen nyelv a megértés és az emlékezés elválaszthatatlanságának újabb bizonyítéka.