Mikes ?Kelemen rodostói száműzetésében fordította le Antoine de Courtin Traité de la paresse, ou l'art de bien employer le temps, en forme d'entretiens (1673) című erkölcsnevelő kis munkáját, melynek témája a restség, annak gyarló emberi megnyilvánulásai és minden káros következménye, illetve a rest életmód elleni orvosság. Courtin francia arisztokrata körökben és a svéd Krisztina királynő udvarában forgolódva szerzett tapasztalatokat a korabeli főrendek szokásairól, erkölcseiről, s ezek nemesítésére, az élvezetekben, játékban és más céltalan foglalatosságokban fölélt energiák hasznosítására, s természetesen az Istennek tetsző, tevékeny életre szándékozott oktatni kortársait, immáron mindenféle renden lévőkhöz szólva. Az oktatás szárazságát Courtin – és Mikes még tovább – azzal oldja, hogy kerettörténetbe, hétköznapi cselekménybe ágyazza, dialogizálja az értekezést: hat napon keresztül folytatott „beszélgetés” formájában nyújt hasznos és szórakoztató olvasmányt.Az 1720-as évek végén, amikor Mikes – feltehetően – Courtin művét magyarította, Rákóczi kamarásaként őt is hasonló gond kínozhatta: az idő jól eltöltésének módja. S amellett, hogy – a fordítás érzékletességének tanúsága szerint – valóban jól töltötte idejét munka közben, számunkra is értékes könyvet alkotott. Értékes mindenekelőtt kordokumentumként, hiszen a benne rejlő életanyag és morálfilozófia nemcsak általános európai, hanem hazai viszonyainkra is jellemző – Mikes kedvvel csempészi személyes tapasztalatait Courtiné mellé vagy helyére –; de érdekes a mű Mikes munkásságának jobb megértése szempontjából is, hiszen nemcsak mint fordító vizsgázik benne kitűnően, hanem szellemes újrateremtőnek is bizonyul. Önálló, invenciózus betoldásai, aktualizálásai, átszerkesztései és tömörítései saját írói kvalitásának, ismeretkörének, gondolkodásmódjának teljesebb megértéséhez segítik hozzá az érdeklődő olvasót. És végül érdeklődésre tarthat számot Mikes munkása a magyar fordításirodalom fejlődésének, szokásainak és eredményeinek áttekintése szempontjából is.