Egy ama folyamatot kísérelek meg a ,,Morális értekezések" művem 2 könyvével, mellyel tulajdon megvetésemmel tisztelem meg azt, aki embernek kívánja nevezni magát minden olyan vonatkozáson belül, mely erre eredendő okot előeltételként sem enged megteremteni benne. Ez a művem egy előfutára egy másik munkámnak, melynek folyamatai már zajlanak; az embernek szükségszerű lépéseket, hanyatlást és gyengeséget kell elsajátítania, miközben soraimat olvassa. Lépéseket kell továbbá tennie arra vonatkozóan is, hogy maga alatt lásson mindent, mely ama valóságot élteti benne, mely minden ízében annak megcáfolása. Ahogyan a cím is sugallja, az embert nem tekintem sem teljesnek, sem emberinek, sem méltónak arra, hogy annak nevezze magát.Mi is tehát a ,,Morális értekezések" ezen első könyve? Az emberre a legtöbb megvetettség, a legtöbb szánalom és a legtöbb elutasítás a fejlődés-morál árnyékában, semmi több; ti sem vagytok mások, mint egy kísérlet - és semmi több.