A Földünk a 4,6 milliárd éves evolúciója révén mára elképesztően gazdag élővilággal rendelkezik. Ebből adódóan rengeteg élő organizmus vesz körül bennünket a mindennapjaink során. Szinte nem is találunk olyan apró felületet a környezetünkben, melyen ne nyüzsögnének parányi lények. Azonban ezen rendkívüli változatossága ellenére az élet kifejezését kizárólag szerves alapon, biológiai vonatkozásban szoktuk használni. Sőt valójában többnyire ennek fényében döntjük el bináris igen-nem alapon, hogy miket tartunk élőnek, és miket élettelennek. A könyv szerzői viszont szakítanak ezzel a triviálisnak vélt hagyománnyal, és az észszerű szkepticizmus keretein belül felteszik a megfelelő, horizontot kiszélesítő kérdéseiket a témában. Tényleg releváns szempont a definíció felállításakor a biológiai fundamentum? Vagy ennél sokkal komplexebb és szövevényesebb, ezáltal pedig absztraktabb fogalmat takar az élet? Egyáltalán hol húzódnak az élő és az élettelen közti határok az általuk produkált jelenségek folytán, és ezen mezsgyék mennyire befolyásolják az eddigi ismereteinket? A szerzők négy különböző aspektusból is vizsgálódnak és megpróbálnak ezekre a talányokra kielégítő válaszokat találni: a mikro- és sejtbiológián, a (bio)informatikán, a neurobiológián és a fizikán át. Az említett szakterületi kvartett szemszögéből alaposan megvizsgálják és összehasonlítják az élő és más, élettelennek tűnő jelenségeket a párhuzamosság és az esetleges korreláció jegyében. A tanulmány formabontó konklúziói kissé talán szokatlannak és rebellisnek tűnhetnek, ám ezen megközelítések mindenképp logikus, következetes és hasznos innovációkat tartalmaznak.