A Nobel-díjas francia író e könyvében a részben Afrikában töltött gyermekkorát idézi fel, és a hajdan orvosként ott dolgozó apja portréjának megrajzolása mellett a fekete kontinens csodáiról és tragédiáiról is megemlékezik."A király, a hagyományoknak megfelelően, félmeztelenül, kezében légycsapóval ül a trónján. Két oldalán ott áll apám és anyám […] A király mögött kivehető a palota fala, a palotáé, mely egy egyszerű, vályogtéglás ház…"¦"Őt, aki végighajózott Guyana vad folyóin, s közben sebeket kötözött és varrt össze, ápolta a gyémántmosókat és az alultáplált indiánokat, érthetően a hányinger kerülgette a gyarmati világtól és annak pökhendi igazságtalanságától…"¦"Az egyik apám által készített fotón láthatjuk a brit kormányzat nyársat nyelt tisztviselőit, sortban, keményített ingben, gyarmati sisakban és gyapjúzokniban, amint a király ágyékkötős, szőrmékkel és tollakkal felékesített, lándzsáikat a magasba emelő harcosainak felvonulását nézik."¦"Ogojában apám volt a kórház (egy régi, az apácák távoztával gazdátlanul maradt egyházi intézmény) vezetője, és az egyetlen orvos a Cross River tartománytól északra. Itt mindent neki kellett csinálnia, ahogy később mondta: a szüléstől a boncolásig."¦"Az afrikaiak szerint az emberek nem ott és akkor születnek meg, amikor kibújnak az anyjuk hasából, hanem azon a helyen és abban a pillanatban, amikor megfogannak. Ami engem illet, én semmit nem tudok a születésemről (s ezzel, gondolom, nem vagyok egyedül)."