A Grandpierre-ek nemesi családja 1572-ben menekült Franciaországból Svájcba a Szent Bertalan éji hugenotta-mészárlás elől. Charles Grandpierre, a francia hugenották leszármazottja 1827-ben Svájcból, Genfből települt át Kolozsvárra. Fia, Grandpierre Károly, 1839-ben látta meg a napvilágot. Igazi „rebellis” volt, Garibaldi oldalán részt vett az olasz szabadságharcban. Később rabként Kufstein várbörtönébe került. Kossuth tollnoka volt, Nagykanizsán a távírdai igazgatóság alapítójaként és titkáraként, majd Nagyszebenben postatanácsosként dolgozott. Vahot Imre író, szerkesztő szerint bármelyik francia költő büszke lehetne, ha olyan verset tudna írni, mint amilyet Grandpierre Károly írt Petőfihez. 1891-ben Budapesten hunyt el. Egyik fia, Dr. Grandpierre Károly (1869-1942), jogászként végzett s járásbíró lett. Mivel Trianon után Erdélyben magyarnak vallotta magát, elvesztette birtokait, állását és ezután napszámosként kereste kenyerét. Munkája mellett iköltőként is elismert volt. 12 gyermeke született, köztük ifj. Grandpierre Károly (1913-1945) és Grandpierre K. Endre (1916-2003). Rendkívüli szegénységben nőttek fel. Három Grandpierre testvér, Endre, Károly és Miklós 1945-ben együtt harcoltak a németek ellen a magyar szabadságért. Ebben a harcban esett el ifj. Grandpierre Károly 1945-ben. Grandpierre K. Endre „Fogadalom” című versét az 1956-os forradalom alatt felolvasták az angol rádióban. Gyermekei: Grandpierre Károly és Grandpierre Attila. Grandpierre Károly (1949-) festőművész, költő Kanadában végezte el a képzőművészeti főiskolát. Grandpierre Attila (1951-) csillagász, zenész, a fizikai tudományok kandidátusa, író, költő.