Bár George Orwell a „tündérmese” műfaji megjelöléssel látta el Állatfarm című, 1945-ben megjelent regényét, a mű valójában a Szovjetunió létrejöttének, majd a sztálini diktatúra kiépülésének történetét elmesélő politikai szatíra. A regénybeli állatok forradalma a remélt szabadság és jólét helyett újabb szolgasághoz, nyomorhoz és a korábbinál is durvább terrorhoz vezet."Senki nem hisz szilárdabban Napóleon elvtársnál abban, hogy minden állat egyenlő. Boldogan rátok bízná a döntések meghozatalát. De akkor előfordulhatna, hogy rossz döntéseket hoztok, elvtársak, és hová vezetne az?"¦"Előlépett a három tyúk, akik a tojáslázadás főkolomposai voltak, és beismerték, hogy Hógolyó megjelent álmukban, és felbujtotta őket Napóleon parancsainak megtagadására. "¦"Mi, disznók az agyunkkal dolgozunk. A farm egész irányítása és megszervezése tőlünk függ. Éjt nappallá téve dolgozunk a jólétetekért. A ti érdeketekben isszuk meg a tejet, és esszük meg az almákat."¦"Összességében azonban az állatok élvezték ezeket az ünnepségeket. […] Az énekek, a felvonulások, Rikács számsorai, a puska dörrenése, a kakas kukorékolása és a zászló lobogása legalább egy időre el tudta feledtetni velük, hogy üres a hasuk."¦"Akkoriban hozták azt a szabályt is, hogy amikor egy disznó és egy másik állat összetalálkozik az ösvényen, a másik állatnak félre kell állnia; valamint minden disznó, rangjától függetlenül, jogosult vasárnaponként zöld szalagot kötni a farkára."