Vajon a diktatúrától immáron több mint húsz éve megszabadult közép- és kelet- európai országokban mennyire stabilizálódtak a bevezetett demokratikus rendszerek? Sajátos kísérlet ez a könyv: nem külső szemmel, hanem "belülről szemlélő" politológusként elemzi a szerző a régió demokráciáit. Kézenfekvő kiindulópontul szolgálnak a fejlett nyugati demokráciákkal foglalkozó elméletek, amelyek döntően az angolszász és a nyugat-európai politikatudomány termékei. A könyv számba veszi ezen elméleteket, illetve ezek közül azokat, amelyek a konkrét komparatív vizsgálat során felhasználásra kerülnek. Ugyanakkor a közép- és kelet-európai demokratikus rendszerek olyan politikatörténeti, politikai kulturális és társadalmi sajátosságokkal rendelkeznek, amelyek a nyugati tranzitológia-, illetve demokrácia-elmélet létező eszközeivel csak nehezen érthetők meg. Európa kommunizmustól szabadult országaiban olyan politikai rendszerek jöttek-jönnek létre, amelyek megértése nem csak annak megmérésén múlik, hogy mennyire hasonultak a fejlett demokráciákhoz, illetve mennyire felelnek meg az ebből táplálkozó politikatudományi kritérium-rendszernek. A szerző a záró fejezetben arra vállalkozik, hogy a demokrácia 21. századi mibenlétéről tegyen néhány észrevételt. Itt fejti ki a demokrácia komparatív értelemben vett viszonylagosságáról, a politikai rendszerek átjárhatóságáról és az úgynevezett "alkalmazott demokráciákról" szóló, talán újnak tekinthető elméletét.