Molnár Ferencnek ebben az egyszerű könyvében azért férnek el legszebb értékei s talán azért rekednek nagyrészt kívül művészi és emberi fogyatkozásai, mert otthon dolgozik. Mert ismerte ezt a „Zöld huszárt”, ellentétben a sikerdarabok nagyhercegnőivel, ördögeivel és magisztereivel, akiket nem ismert. Szembeötlően erős élménytartalom hevíti e könyvben az élő lélek hőmérsékletére Molnár hangját s ez éppen az ő esetében, sokat, talán a legtöbbet jelenti. Hányszor s mily jogosan vetették szemére, hogy az igazságot alárendeli a hatásnak, ötletek és elmésségek papírálarca alatt, visszájára fordítja a valóság logikáját, nem teremt embereket, hanem bábokat mozgat. A regényben nincsenek tipikus molnári helyzetek, de kapunk valamit, ami egészen szokatlan: molnári közvetlenséget. Érett korában írta, sikerrel, vagyonnal a háta mögött. A történet fordulataiban jellegzetes mellékfigurák galériája vonul fel. Molnár amúgy is mestere a művészi ökonómiának, egy jelzővel oldalakat tud előadni, itt pedig, személyes közösséget vállalván embereivel, a szokottnál is tömörebb. S ami a legfontosabb: éltek ezek az emberek, sőt a mi körünkben éltek. - Debreczeni József (Híd, 1957. Újvidék).