A férfi konok magányában váratlan ajándékot kap a sorstól: régimódi, rajongó szerelemre lobban. Az elvált, csalódott szépasszony sem közömbös iránta. Megtörténhet-e velük a gyönyörűséges csoda, ha húsz évre vannak egymástól? "Mi tette vele ezt a gyönyörűséges gonoszságot? A nyers kémia? Az égitestek ritka állása? A táncpartner lényének delejes sugárzása? Megválaszolhatatlan kérdések zaklatták szüntelen. Sajnos, azt sem tudhatta, a másik érzett-e, észrevett-e valamit? Viselkedéséből arra következtetett, hogy sikerült még idejében eltávolodnia tőle, mielőtt ez a goromba megkívánás elijesztette volna. A rendkívüli eseményt minden akaratával igyekezett befejezett múltba tenni, az utóbbi zavaros hetek zárójelébe, aminek sem előzménye nem volt, sem folytatása nem lehet. Húsz évre egymástól... képtelenség! S mégis, ami történt, felvillanyozta. Az a bizonyos, gerincén futó százezer voltos áram nem maradt nyom nélkül, és a régmúlt akkumulálódott gerjedelmeit egyetlen villamos perc életre galvanizálta. Már ott bizsergett a szívében, agyában, egész vibráló valójában. Nem bosszankodnia, inkább örvendeznie kellene miatta. A perc csodaszerű hatása elindított egy folyamatot, s akár a tengermélyi kagylóban érlelődő igazgyöngy, kristályosodott ki benne a kétségtelen felismerés. Szerelmes lett Volenszky Zitába." (Részlet a regényből)