"La Dolce Vita, Fellini kacifántos szimbolikája zavarba ejtett. Nem találtuk az ajtót, amelyen beléphetnénk a mozivásznon megjelenő világba, áthidalhatatlan volt a távolság a feltekert szőnyeges, szendvicses, orosz vodkás, egyszobás teadélutánok és az olasz arisztokrácia római palotáinak mulatságai között. Elfojtott szexualitásunkból hogyan is érthettük volna meg undorukat a kicsapongástól?" Részlet a regényből A Franciaországban letelepedett Letitia rendszeresen visszatér Bukarestbe, hogy megpróbálja visszaszerezni a kommunista rezsim által elkobzott örökségét. Ezek a szülőhazájába tett utazások megannyi lehetőséget kínálnak arra, hogy visszamerüljön a múltjába. Mi maradt meg abból a titkos szerelemből, amely Sorinhoz kötötte, és micsoda választás elé állította a fér? Elszakadásuk annak idején a száműzöttek oldalára taszította Letitiát, aki immáron érett fejjel gondol vissza életére és álmaira, amelyek közül legalább egy nem hagyta el soha: hogy életéből regényt írjon. Bölcsesség és az önelfogadás gondolata lengi be ezt az érzékeny és felkavaró regényt, amely a hősnő önvizsgálatán keresztül ötven év román történelmének krónikáját tárja elénk és egyben újabb bizonyítékát adja annak, hogy Gabriela Adamesteanu a mai Románia egyik legjelentősebb hangja.