„A pszichológia hagyományosan a lélekre gyakorolt hatásain keresztül közelíti meg a traumát. Ez a legjobb esetben is csak a történet fele, és messze nem elégséges. Kizárólag akkor leszünk képesek tökéletesen megérteni és feldolgozni a traumát, ha a testet és a lelket együtt, egy egységként kezeljük.” „Ádáz harcosok, gyengéd gondozók és e kettő között lévő minden egyéb is vagyunk.” Miért nem traumatizálódnak az állatok annak ellenére, hogy számos, a biztonságukat, életüket, kicsinyeiket fenyegető veszéllyel kell szembenézniük? Azért, mert ösztönösen felszabadítják és használják természetes túlélési energiáikat. Bár ez a képesség bennünk is ott rejlik, mi, racionális emberek sokszor mégsem tudjuk levezetni a veszélyhelyzet elmúltával ezeket az energiákat, amik megrekednek a testünkben, és hosszú távon megbetegíthetnek, megmérgezhetik az életünket, a döntéseinket, a kapcsolatainkat. A Somatic Expreriencing testfókuszú terápia megteremtője immáron klasszikussá vált művében az idegtudomány, a fiziológia és a pszichológia eredményeinek ötvözésével forradalmasította azt, ahogyan a traumára tekintünk, és a traumafeldolgozás máig érvényes alapjait fektette le. Levine szerint a trauma nem „hiba a rendszerben”, nem örökre szóló ítélet, hanem az élet természetes velejárója, és fizikai és mentális tüneteink számottevően enyhíthetők, ha figyelünk a testünk jelzéseire, és felébresztjük velünk született, ösztönös képességünket a gyógyulásra.