Erwin Rommel összetett személyiséggel rendelkezett: született vezető, kiváló katona, odaadó férj és büszke apa volt; amellett intelligens, ösztönvezérelt, bátor, könyörületes, hiú, egoista és arrogáns. 1940-ben Franciaországban, majd két éven át Észak-Afrikában, végül 1944-ben ismét Franciaországban -- Normandiában -- a páncélos-hadviselés mesterének bizonyult, sorra leiskolázta az ellene küldött szövetséges hadvezéreket, akik sohasem tudták őt kiismerni, és csak a hatalmas túlerőnek köszönhetően győzhették le. Katonai nagysága ellenére mindamellett naiv embernek bizonyult, logikátlanul egyszerre volt képes csodálni Hitlert és megvetni a nácikat; a Führer hatása alá került, akinek a sikerei eltakarták előle a Harmadik Birodalom valódi természetét. Erwin Rommelt végül nem azért kényszerítették, hogy önkezével véget vessen életének, mert egyes állítások szerint belekeveredett egy zsarnokgyilkos összeesküvésbe, hanem mert sokkal nagyobb bűnt követett el: szembesíteni merte Adolf Hitlert a valósággal. A tábornagy című munkájában Daniel Allen Butler nem csak az újszerű, lendületes manőverekről nyújt érzékletes képet, melyek elsimerést hoztak Rommelnek, hanem egy igazi német hazafi portréját is megfesti, aki végül már csak a hazájáért harcolt és nem volt hajlandó sutba hajítani erkölcsi elveit egy bűnös emberért és egy bűnös ügyért.