Beleszerettem egy autóba. Nem, nem egy nőcis, cuki kis bevásárló kocsiba. Ez egy mindenhol is közlekedni képes pic-up volt. Ezüstszínű, hivalkodó króm díszítésekkel, sötétített ablakokkal… tekintélyes méretével uralta az utat, amin járt. Olyannyira rajta járt minden gondolatom, hogy azon kaptam magam, hogy vele képzelődöm… Ő méltóságteljesen elgurul mellettem, én pedig tekintetemmel követem, hol szigorúan, hol reménykedve, hol félve… Az autó sötétített ablakai mögött bárki ülhetett… És akárhányszor láttam, társult hozzá egy érzés, egy vágy, hogy újra láthassam, hogy ülhessek benne, hogy részese lehessek annak a mesének, amit kitaláltam hozzá. … és egyszer összeállt a kép! Ez az autó Dyloné! Innen indult ez a történet.