Az ablakhoz megy, és lassan olvasni kezdi a levelet. "Drága Berta...!" Olvas, és meg kell kapaszkodnia az ablakpárkányban, úgy elgyöngül a lába. Nem a hírektől,amiket megtud, sokkal inkább attól a felismeréstől, hogy nincs páncél, nincs vért, nincs semmi pajzs. Az ember védtelen, ha szeret. Ha egyszer már megsebezte magát a másik emberrel, ott örökre dolga van... Rejtőzködő, mégis kitárulkozó "mesék" füzére Schäffer Erzsébet tizedik kötete. Vallomásos történeteiben most is az a bizalomból építkező, csöndes és szemlélődő derű van jelen, ami könyveit oly sokak számára napi olvasmánnyá teszi.