Ismerjük ?vagy nem ismerjük, elismerjük vagy sem Sigmund Freudot – nélküle és pszichoanalitikus iskolája nélkül a lélektan nem fejlődött volna olyanná, amilyennek ma tapasztaljuk. Számtalan gyakorlati esetből, megfigyelésből levont általános következtetéseit rögzíti ez a kis kötet, amely három „értekezést” (tanulmányt) tartalmaz a legizgalmasabb tárgykör, a szexualitás témájában. Az első A nemiség tévútjai címet viseli. Ebben mai szemmel is kivételesen tárgyilagos modorban fejti ki a kérdés természetes vagy kóros vetületét – mennyiben változat, mennyiben betegség. Második és harmadik értekezése a gyermeki és a serdülőkori szexualitást elemzi. Sok, ma már közkeletűvé vált fogalom kap itt először világos értelmezést (szorongás, elfojtás, szublimáció stb.) A könyvben csupán egy kis szeletét látjuk Freud világának, ahogyan azt 1905-ben megfogalmazta. 1915-ben már a magyar olvasó is hozzáférhetett, dr. Ferenczi Sándor közérthető, gördülékeny fordításának köszönhetően, aki nem csupán kiválóan ismerte a freudi életművet, hanem közvetlen munkatársa is volt a professzornak.