Amikor a másik emberrel igazán önzetlen szeretetben találkozunk, akkor találkozunk a végső valósággal, akkor találkozunk Istennel. Amikor önmagunkból, énünk rabságából megmenekülünk, és az Istennel való teljes, örömteli egységbe belelendülünk, akkor leszünk igazán emberek. Tehát mindennek van értelme! A történelem drámája végül teljes harmóniában fog beletorkollni a szent-háromságos Isten szeretetközösségébe. Nagyon szép, amit Hatano Szeiicsi japán keresztény vallásbölcselő mond: "Az örökkévalóság a szeretet ideje". Isten hűségesen szeret, ezért nem leszek semmivé, ezért marad meg a szeretet és annak alkotása. A szeretet az agapé - ahogy Pál írja görögül - mindent fölülmúló ÚT. És nekünk út kell, mert el akarunk jutni Istenhez! Istentől Istenhez tart egész életünk, és kell út, amely oda elvezet. Pál mély meggyőződése szerint ez nem más, mint a szeretet útja.