A tabáni vendéglők idillikus kispolgári miliőjében kezdődik a cselekmény, s ez a színhely a befejezésben visszatér, keretet alkotva Druzsba tanár úr végzetes kalandjának elbeszéléséhez. A Fehér Pávát a lengyel Jahodovszka asszony vezeti; vendégeinek kedvence egyedül nevelt lánya, Sipsirica. Jahodovszkát a szentté magasztosuló anya példájaként tisztelik, aki minden áldozatra kész lányáért. A családias bensőségességet egy rejtélyes előkelőség felbukkanása bolygatja meg, majd Sipsirica eltűnése dúlja föl. A félénk Druzsba tanár úr, akinek a neve visszafelé olvasva "abszurd", távoli kiküldetése során megdöbbenve és fölháborodva fedezi föl, hogy az excellenciás úr megvásárolta anyjától, és egy külvilágtól elzárt kastélyban rejtegeti a szeretőjévé tett gyereklányt. Kockázatos helyszíni szemléjekor Druzsba képtelenül bizarr és ijesztő jelenségekkel találkozik, a borotvával hadonászó majom motívumát pl. Poe ismert bűnügyi novellájából kölcsönözte Mikszáth. Az efféle vadromantikus elemek funkciója kettős: a törvénytelen erőszak megfélemlítési stratégiáját karikírozzák, és a szorongatott kisember tudatában keletkezett fantasztikus rémképeket vezetik vissza idétlen, de "reális" tényekre. Druzsba igazságát eltiporják: őrültnek nyilvánítják, a lipótmezei tébolydában köt ki. Ez a nagyszabású pamflet nemcsak az oligarchia mindenfelől támogatott erkölcsi gátlástalanságát, az álszent anya jelképezte ocsmány anyagiasságot és perverzitást, vagy a kispolgári kibicek cinkos kényelemszeretetét leplezi le, hanem a monarchikus "boldog békeidők" egészét, a látszat és a való ellentétét, az idill látszatával leplezett fertőt.