1839 tavaszán a britek első ízben rohanták le Afganisztánt. Közel húszezer főnyi katonaság özönlötte el az országot, és állította vissza Sáh Sudzsá al-Mulk uralmát. Ám kétesztendei megszállás után véres lázadás tört ki; az afgán nép a dzsihád hívó szavára fegyvert ragadott. A hófödte hegyeken át visszavonuló brit katonákat az afgán törzsek harcosai szinte mind egy szálig lemészárolták – ez volt a 19. század legszégyenteljesebb katonai veresége. William Dalrymple korábban publikálatlan afgán és indiai forrásokból merítve lebilincselően eleveníti fel a brit birodalmat megrendítő egyik legsúlyosabb katasztrófát. Szemléletes példázattal szolgál gyarmatosító törekvésekről, kulturális konfliktusokról és végzetes elbizakodottságról. A sah visszatér történelem a javából – égetően aktuális és könyörtelenül lényeglátó. „2006 telén Nyugat-Afganisztán megszállásának kísérlete kezdett baljós fordulatot venni, s nekem az az ötletem támadt, hogy megírom az ország leigázására tett nevezetes első brit próbálkozás krónikáját, amikor a könnyű hódítás és egy nyugatpárti báburalkodó beiktatása után a rezsim szintén egyre hevesebb ellenállással találta magát szemben. A történelem, íme, így ismétli önmagát.”