„Lowell felkapta a centeket. Alattuk lapítottak az idegenek. Egymáshoz bújtak és reszkettek. Lowell eléjük tette a kezét. – Másszatok a tenyeremre! Mozgás! Mozgás! Meglepetést tartogatok számotokra. De a távolról jött felderítők nem mozdultak. Lowell kénytelen volt egy ceruza hegyével nógatni őket. Amikor mindnyájan megérkeztek a tenyerére, felemelte és a csészealj széléhez szállította a kozmosz vándorait. Hat köménymag ült most a tányérka peremén.” Kurt Vonnegut kezdő íróként az 1950-es évek elején színes magazinok számára írta történeteit. Csakhogy a rádió és a televízió térnyerésével az addig népszerű lapoknak bealkonyult, ezek a kis remekművek pedig fiókban maradtak. Pedig korántsem zsengékről van szó: mindegyik íráson ott ragyog a nagy nevettető és a humanista filozófus védjegye, az utánozhatatlan vonneguti humor – és a szeretet, amelyet Vonnegut sarkaiból kifordult, abszurd világunk és esendő lakói iránt érez. A Vonnegut-kutatóknak köszönhetően az író halála után még bővült az életmű: ezzel a tizennégy kicsit nyers, de mégis ragyogó gyémánttal is. Van köztük abszurd sci-fi, filozófiai mélységű fantázia az ember előtti hangyacivilizációról, fergeteges thriller – minden elbeszélés olyan ötletre épül, amilyet nem találhatott ki más, csak a világirodalom talán legféktelenebb képzelőerejű írója. A gyűjteményt a szerző jellegzetesen groteszk képzőművészeti alkotásai teszik még izgalmasabbá. „Ezek az elbeszélések nemcsak egy eltűnt időt varázsolnak elénk, hanem egy szinte már kihalt – közvetlen, vidám, minden manírtól mentes – írói stílust is.”– The Boston Globe KURT VONNEGUT (1922–2007) amerikai író, a 20. század egyik legnagyobb hatású alkotója, az amerikai modern irodalom kultikus figurája. Műveivel az ötvenes években mutatkozott be, de az igazi áttörést Az ötös számú vágóhíd (1969) hozta meg számára. Sikere azóta is töretlen. Szarkasztikus humorán, kíméletlen őszinteségén, társadalomkritikáján generációk nőttek fel. A fekete humornagymesterének teljes életműve kerül az olvasók elé a Helikon Kiadó gondozásában. Semmi szemezgetés, kimazsolázás. Vonnegut tudniillik ma már klasszikus.