A Miért más Románia? című nagyesszé vitathatatlan közönségsikere után Lucian Boia újból jelentkezik ugyanebben a műfajban, és megközelítésében, illetve témaválasztásában egyaránt izgalmas munkát ajánl figyelmünkbe. A Bukaresti Egyetem professzora megőrzi eddigi státusát, és a mérsékelt alapállású megfigyelő rációra támaszkodó alaphelyzetéből nyújt látszólag könnyen felhasználható értelmezési keretet a nyugati (európai) civilizáció hanyatlásának folyamatához. Boia kijelentései lehangoló jövőképet vetítenek ki a kontinens számára, amely – véleménye szerint – mostani formájában az összeomlás küszöbén áll. Bár elismeri, hogy a jelenlegi világberendezkedés a Nyugat alkotása, amelyet a kereszténység és a világnak e köré való egyesítésébe vetett meggyőződés tett valós konstrukcióvá, Boia meg van győződve arról, hogy ez a civilizáció már kifáradt. Az ötlet nem teljesen új, első ízben Oswald Spengler fogalmazta meg. Lucian Boia érdeme a kifinomult esszéíró könnyedségén túl a gondolatok és ötletek kiegyensúlyozottsága és az emberiség sorsába vetett hit. Boia tisztában van azzal, hogy tudása véges, de nem kapitulál. Akkor sem, ha a fáradt és elaggott Európáról elmélkedik, ha a mindenható és egyben sérülékeny Egyesült Államokat veszi górcső alá avagy a régi (orosz) és új (japán) regionális hatalmak esélyeit latolgatja, vagy a feltörekvő (kínai, brazil és indiai) hatalmak okozta kihívás részleteit elemzi. Nem maradnak el a globális felmelegedés aspektusai sem, az ideológiai adok-kapok, a gazdasági vagy vallási egymásnakfeszülések. Adat- és erőforrások tekintetében sok részletet tart szemmel a historikus, körültekintően, mint ahogyan a NASA szakemberei teszik, akik tudják – az Apolló tragikus esetéből tanulva –, hogy elegendő, ha a 40 ezer alátétből egyetlenegy is hibás. Lucian Boia nem veszíti el a bizakodását, és nem óhajt a mindentudó Kasszandra szerepébe lépni. A Nyugat sorsáról szóló elmélkedése a következő módon zárul : „Zárjuk egy vigasszal: az ember a leginkább alkalmazkodó lény; úgyhogy aggodalomra nincs okunk, mert tökéletesen fog idomulni bármelyik lehetséges történelmi fejleményhez, és nem lesz oka megbánni egykori mivoltát.”