Ma már nyilvánvaló, hogy a legolvasottabb napilapot, az ellenzéki Népszabadságot előre megfontolt szándékkal, jogi trükkök, féligazságok és nettó hazugságok segítségével, hidegvérrel kivégezték. Murányi András, a lap utolsó főszerkesztője meséli el a drámai utolsó napok-hetek krónikáját, illetve a szintén nagyon fontos előzményeket. Hallatlanul izgalmas szociokrimi ez a memoár, és egyúttal sajtótörténeti jelentőségű visszaemlékezés, amely mindennél világosabban megmutatja, milyen cinikus és erkölcstelen napjaink Magyarországának politikai vezetése. „Komoly, a kormány számára kínos hírek nyilvánosságra hozatala után néhány nappal bezárt a legnagyobb példányszámú magyar napilap. A Népszabadság a kormány egyik első számú ellensége volt." (The New York Times) „A Népszabadság brutális tönkretétele nemcsak újabb lépés a sajtószabadság teljes felszámolása felé, hanem egy évek óta tartó folyamat jelképes lezárása is." (Csaknem 500 kortárs magyar író közleménye) „A lépés politikai csapásra utal, amelynek értelmi szerzőjeként Orbán Viktort tartják számon. A kormány minden lehetséges eszközzel igyekszik kiszorítani az ellenzéki médiumokat, és a Fidesz felé hajló médiaszerkezet felépítésén dolgozik." (Frankfurter Allgemeine Zeitung) „Ha az események irányát követjük, elég világos a cél: ellenőrzés alatt tartani minden fontos csatornát, ami ebben a közéletinek vagy politikainak vagy minek nevezhető médiatérben létezik. Lassan minden tulajdonos zsebben van, pórázon vagy csövön; haver, fogható vagy direkt stróman. Aztán majd lassan azok lesznek a szerkesztők is, aztán az újságírók, végül az olvasók is, és eljön végre a tökéletes világ, a NERvána." (Uj Péter, 444.hu)