1930 őszén kezdte közölni regényét a Magyar Hírlap, könyv alakban 1931-ben jelent meg, a Pantheon sorozatában, Kassák és Márai modern regényei mellett. Realizmus és ábránd sajátos övezete ez. A mosoda agyonhajszolt nőrabszolgáinak, illetve a basáskodó művezetőnek „kegyetlenül valós” rajzába otthonosan illeszkednek be az olyan, szinte mesebeli figurák, mint Angelov, a megaláztatás elől a halálba menekvő kelmefestő, vagy Tir, a nagyszívű és gyermeklelkű fűtő, aki Kínába készül, harcolni a forradalomért… Legendás a befejezés is: a tőkés iszonyatos bűnhődése iszonyatos bűneiért.