A folyamatosan őrült kalandokba keveredő gibbon és makákó távozása óta az állatkertben nem történik semmi igazán izgalmas, egészen addig a napig, amíg az elefánt ki nem találja, hogy ő is ugyanolyan jól szeretne tájékozódni a sötétben, mint a vakond. - Szagalapú az egész? - kérdezi tőle. - Nem is kell hozzá látnom? -Dehogy kell! Csak csukd be a szemed, összpontosíts arra a szép, hosszú ormányodra, és már kész is az átállás. Ezzel a végzetes tizenkilenc szóval kezdődik a történet, vagyis előbb az elefánt, majd a teljes állatkert kálváriája: a nagy félreértés, a háború, a mentőakció és végül a kibékülés.