Nagyon sok könyv született már a nemzetiszocialisták hatalomban eltöltött éveiről, a rendszerről és az ideológiáról, mégis keveset értettünk meg abból, hogy mi motiválta Hitlert és követőit céljaik fanatikus véghezvitelében. A szokásos történészi gyakorlattól eltérően jelen kötet nem a náci rendszer működését és a politikai motivációkat elemzi, hanem azokat a lélektani folyamatokat, amelyek a történeti kutatásban eddig kevésbé kaptak figyelmet. A történeti pszichológia célja, hogy a gazdasági, társadalmi és politikai folyamatok elemzését az emberi motívumok vizsgálatával is kiegészítse. A szerző a náci múlt kapcsán arra a kérdésre keresi a választ, hogy lélektanilag mi vezethet egy ilyen destruktív rendszer kialakulásához. Hol van az a "végső határ", ahol az ember elveszíti emberségének lényegét? Vajon mi motiválhatott néhány százezer katonát arra, hogy a politikai hatalmat magának követelje? Az érzelmek feltárása nélkül ez a történet aligha érthető. Ma már tudjuk, hogy minden csoport történetét érzelmek kísérik, melyek hatással vannak arra, ahogy a tagok a jelent észlelik és arra is, ahogyan reagálnak rá. Az elmúlt korszakok mentális struktúráit déd- és nagyszüleink félelmei, örömei, vágyai, lelkük sebei, szégyenük és olykor haragjuk is formálta. A folyamat ma is tart, hiszen mi magunk is hozzájárulunk e struktúrák fenntartásához és alakításához. Vajon mennyire vagyunk ennek tudatában? Mit tehetünk mi magunk az élhetőbb jelenért?