Nemzeti kultúránk legfőbb hordozója a magyar nyelv. Több évezredes története sokakat érdekel. A magyar nyelvtörténet kézikönyve közérthető módon foglalja össze az eddigi vizsgálatok megállapításait, kiegészítve őket a legújabb kutatások eredményeivel. A kötet a magyar nyelv három és fél ezer éves történetét a következő öt nagy korszakra bontva tárgyalja: ősmagyar kor; ómagyar kor; középmagyar kor; újmagyar kor és az újabb magyar kor. A kézikönyvben az elméleti kérdések felvetése (a nyelvi változás mikéntje, a változás és a nyelvtörténet kapcsolatának mibenléte) és tisztázása után az érdeklődők részletes képet kapnak a legfontosabb magyar nyelvemlékekről, valamint a magyar helyesírás és hangjelölés történetéről. A magyar nyelv történetét a következő nagy fejezetekre bontva mutatják be a szerzők: ? Nyelvtantörténet: hangtörténet, morfématörténet, szófajtörténet, mondattörténet, szövegtörténet. ? Lexikatörténet: szókészlettörténet, szójelentés-történet, tulajdonnév-történet. ? Nyelvváltozat-történet: nyelvjárástörténet, szaknyelvtörténet, köznyelvtörténet. A korábbi nyelvtörténeti munkákhoz képest újdonság a magyar nyelvközösség történetének bemutatása történeti-művelődéstörténeti áttekintésben, tárgyalva a Kárpát-medence etnikai változását is. A Mellékletben kapott helyet a Nyelvtörténeti szakszó-tár, a Bibliográfia és a Tárgymutató. A kötet végén 30 színes tábla, térkép található. A magyar nyelvtörténet kézikönyvének szerves előzménye a szerzőgárdától 2003-ban megjelent Magyar nyelvtörténet című monográfia. Az előzményhez képest a jelen kötet új szerkezetű, és annak ellenére, hogy kisebb terjedelmű, több új részt is tartalmaz. Új fejezet ismerteti a nyelvemlékeket és a tulajdonnevek történetét, s ugyancsak újak a nyelvjárások, a szaknyelvek és a köznyelv történetét tárgyaló fejezetek. A magyar nyelvtörténet kézikönyvének legtöbb szerzője mögött több évtizedes nyelvtörténeti kutatási tapasztalat és egyetemi oktatómunka áll. A kötet széles szakmai összefogás eredményeképpen született meg. A kiadvány, mint címe is mutatja, egyrészről kézikönyv, amelyben a magyar nyelv történetének egy-egy felvetődő kérdésére szakszerű eligazító feleletet kap az érdeklődő, másrészről érdekfeszítő olvasmány, mely a magyar nyelv történetét mozgató nyelvi változásokat mutatja be.