Menekülésem SzaúdArábiából a szabadságba „Remegni fogsz a dühtől, aztán együttérzően szorítasz Rahafnak.”Sophie McNeill, Human Rights Watch Memoár bátorságról és áldozathozatalról, egy fiatal nő tollából, aki elmenekült bántalmazó családjától és SzaúdArábia elnyomó közegéből és akinek menekülését lélegzetvisszafojtva figyelte az egész világ. 2019 elején, több mint egy éven át tartó gondos tervezés után Rahaf Mohammed végre elmenekült SzaúdArábiából, bántalmazó családjától de csak Bangkokig jutott, ahol elvették az útlevelét. Ha kényszerűségből hazatér, biztos volt benne, hogy meggyilkolják, ahogy ez a többi lázadó nővel is történni szokott Rahaf hazájában. Üldözői a szállodai szoba ajtaján dörömböltek, amikor regisztrált a Twitterre. A tizenéves lány a világtól kért segítséget, és a világ válaszolt: egy nap alatt negyvenötezer követője lett, és a követői elintézték, hogy Nyugaton kapjon menedékjogot. Rahaf Mohammed most elmondja történetét, amelyből kiderül, hogyan nevelkednek a fiatal nők ebben a zárt királyságban, miközben férfi gondviselőjük markukban tartják őket. Rahaf hihetetlen jómódban élt, de alá kellett vetnie magát a férfi családtagok köztük a nagyhatalmú politikus édesapa akaratának. Gyermekkorában mindennapos volt a bántalmazás, félrevezetés, elnyomás. A lázadó bemutatja kezdeti tapogatózását a szaúdi menekültek online hálózatában, akik titkos kódokkal kommunikálnak, és egymás segítik abban, hogyan jussanak ki hazájukból, majd rátér arra, hogy Rahafnak hogyan sikerült egymagában Kanadában menekülnie. A kezünkben tartott kötet egy nő harcának krónikája, aki nem nyugodott, amíg ki nem vívta vágyott szabadságát. Nehéz azt mondani egy könyvre, hogy „jó” vagy „rossz”, amikor ennyi borzalom van benne, és azt is tudod, hogy ez mind valóság. Ezek a kategóriák zavarba ejtővé válnak, szinte teljesen értelmüket vesztik ilyenkor. Talán inkább arról érdemes beszélni, hogy egyrészt a szöveg elbírjae a felkavaró tartalmakat, másrészt tisztelettel bánike velük. A lázadó esetében mindkét kérdésre igen a válaszom. Milanovich Domi, WMN Úgy tudja bemutatni SzaúdArábiát és a nők ottani életét, hogy abban benne van egy éppen csak felnőtt nő minden frissessége, lendülete, igazságérzete, valódi felháborodása. A lázadót nemcsak a konkrét, anekdotikus történetek, Rahaf Mohammed saját traumái teszik nagyon személyessé és valódivá, hanem ez a mögöttes erő is. Telex „Csupán egy autóút választott el a szabadságtól. Több mint egy éve vártam a megfelelő pillanatot, hogy megszökhessem. Tizennyolc éves voltam, és rettegtem, hogy hiba csúszik a gondosan kidolgozott tervembe. De nem bírtam tovább az állandó félelmet, a kegyetlen szabályokat és az ősi szokásokat, amelyek SzaúdArábiában megnyomorítják, sőt néha ki is oltják a hozzám hasonló lányok életét. Repesett a szívem, amikor elképzeltem, hogy máshol élek. A telefonom nálam volt, az útlevelemet viszont a legidősebb bátyám őrizte. Minden azon múlt, meg tudome szerezni és addig rejtegetni, amíg el nem érkezik a menekülés ideje. Nyugalmat erőltettem magamra, játszottam az engedelmes lányt, aki összepakol az utazásra, pedig hullámokban tört rám a szorongás, miközben a hálószobámból figyeltem a családtagjaim készülődését, aztán pedig összegyűltünk ebédelni, mielőtt útnak indulunk Kuvaitba. Családi üdülés keretében egyhetes rokonlátogatásra készültünk Kuvaitvárosba, amely tíz órányi autóútra esett Háiltól, ahol laktunk. Itt volt a lehetőség, hogy végrehajtsam a tervemet.”