Büky Anna író ezúttal is különös érzékkel talált rá interjúalanyaira. Hetedik kötete arcéleket villant fel, miközben életutakat hoz premier planba - megpróbáltatásokkal, újrakezdésekkel, örömökkel és a kiteljesedés vágyával. Bankár és lelkész, pedagógus, orvos, kutató, könyvtáros és népdalénekes, színész, újságíró, fotós, civilszervezet vezetője és a szolgáltatóipar, valamint a sport területéről érkezők randevúznak e könyv lapjain. És még ki mindenki... E rendkívül "széles merítés" arra is alkalmat ad, hogy a válaszokon elgondolkodjon az olvasó, hitről, hazáról, szakmáról, misszióról, szolgálatról, családról, öregedésről. A felettünk őrködő rendről, amelyet csak mi, emberek tehetünk káosszá, s a mi felelősségünk az is, hogy felfedezzük a harmóniát, hogy visszataláljunk önmagunkhoz. Szépséghez, jósághoz, szeretethez. Az örökhöz. A vágy - hiszem -, még nem kopott ki belőlünk. Büky Anna egyberostált beszélgetései ehhez adnak segítséget, egyebek mellett azt tudatosítva, hogy az elénk görgetett kövekből nemcsak barikádot lehet építeni, hanem lépcsőt is. Egymáshoz, s az égiekhez. Ugyan áldó hatalmak oltalmában élünk, alkotunk, szeretünk, de a jó és a rossz örök harcban állnak értünk. Tőlünk függ, melyik oldalra állunk, hogy megmentsük a világot, s önmagunkat. Ahogy az egyik interjúalany, Maczkó Mária fogalmazott: "Használjuk tehát azt a kincset, azt a tudást, azt az isteni adományt, amelyet hordozunk, és szándékunk szerint sosem csak magunknak tartogatunk!" Büky Anna legújabb kötete felemel és reményt ad mához és holnaphoz. Mert az élet csoda, s mindannyian küldetéssel születtünk e földre, hogy létünkkel nyomot hagyjunk az utánunk érkezőknek. Lőrincz Sándor szerkesztő