A porban hiszek, a kövekben, a föld mélyén mesélő csontokban, a feljegyzésekben, és mindenben, amin ott ül az elmúlt évszázadok szaga.Hittem Istenben? Talán sohasem. Ő sem hisz már bennünk. Magunkra hagyott.Érkezik a sötétség. Recsegve-ropogva falja a földet, rágja a sziklákat, és megremegteti a mélyt. Elérkezett az utolsó óra. Laura azt mondja, eljön értünk a Teremtő.Az Úr hangja bezengi az ég tiszta szeletét, a dallam a vígasz. Minden őrületet csillapít, ami a fejemben van. Hittel tölt meg. Jövőt ígér.144.000-en vagyunk. Az új Teremtő sorszámozott bárányai. A birkái. A hús. Nézőpont kérdése.Zúg a fülem, emelkedik az űrhajó, és közben Laura szorítja a kezem.Vak bizalom… Ő a vérem… Miatta teszem. Miatta vagyok hús.Áldassék Chnamn hangja!